Anyák Napja immár Anyaként
Két éve, mikor már én is Anyaként ünnepelhettem az Anyák Napját, éppen a saját anyukámtól kaptam ajándékot. Egy helyes kis szobanövényt, úgy hívják, hogy törpebors. Addigra már többször is eltöprengtem azon, hogy mennyire megváltozott a kapcsolatom vele, mióta nekem is egy gyermekről kellett gondoskodnom. Hogy elkezdtem igazán, szívből felnézni rá, tisztelni őt. Így azóta az Anyák Napja is valami sokkal mélyebb, bensőségesebb dologgá vált, mint azelőtt. Addig szinte ’csak’ az illem, a szokás vezérelt az Anyák Napjával kapcsolatban.
Főleg tinédzser koromban sokszor gondoltam, hogy nnna, majd én a saját gyerekemmel nem így teszek, majd én ezt sokkal jobban fogom csinálni. Rá kellett jönnöm, hogy ha követtek is el hibákat a szüleim, nem készakarva csinálták, sőt, ők a legjobbat akarták, ha nem is mindig sült el jól a dolog. És ezért senkit sem szabad hibáztatni. Valószínűleg én is követek el hibákat majd – ha nem is feltétlenül ugyanazokat -, meg már követtem is el a gyereknevelésben, de akárhogy is, a jószándék vezérelt/vezérel.
Ünnepelhetem még Anyukámmal?
Visszakanyarodva a kis törpeborsomhoz, tavaly nyáron hirtelen elkezdett hervadozni, ledobta a leveleit, kókadozott. Mint kiderült, túlöntöztem szegényt, ami a szobanövényeket illetően már nem először fordult elő. Épp ki akartam dobni, de még adtam egy esélyt annak, hogy talán mégis feléled – nagyon nem bíztam benne. Épp ekkor jött a letaglózó hír – anyukámat elvitte a mentő. Azt az erős nőt, aki egy-egy megfázáson, influenzán kívül soha nem volt beteg. Sejtettük, hogy nagyobb a baj. Egy hét múlva igazolódott a gyanú – rosszindulatú, rákos daganata van. Az orvos biztatott, hogy ez a fajta azért jól kezelhető, ám két nap múlva újabb szörnyű hír követte az előzőt: két áttét is van a májban. (Mindez azután, hogy pár hónapja búcsúztattuk el a kisfiam dédimamáját, egy elképesztően jólelkű asszonyt, és az imádott anyósom is csak két hónapja volt túl egy rákos daganat eltávolításon.)
Őrült mód elkezdtem küzdeni a hervadozó törpeborsomért, nem, az nem lehet, hogy vége! Addig csak egy virág volt. Addig anyám is csak anyám volt, de hirtelen AZ ANYÁM lett!
Az orvosi team döntést hozott: egy nagy műtéttel eltávolítanak minden daganatot. Anyukám kijelentette, hogy rendben, ő még élni akar, látni az unokáit felnőni. Akkor megnyugodtam, mert olyan erővel mondta ezt, hogy bíztam benne, hogy így is lesz.
A sikeres műtétet követően viszont elkezdődött a kemoterápia kínkeserves kálváriája. Elképesztő erővel csinálta végig az első hatot, de az utolsó kettőnél már nagyon fogytán volt az ereje. Azt mondta, ha nem lesz elég a nyolc, többet nem vállal. El kellett fogadnom, hisz tudtam, én valószínűleg mindennek a töredékét sem vállaltam volna.
Még egy esély
Hálisten a kemoterápiát követő vizsgálatok mindent rendben találtak. Ugyan nem tündököl a régi fényében, de jól van, biciklizik, veteményezik, unokázik.
A törpeborsom is viharvert ugyan, de mostanra újra kivirágzott. Vigyázok rá, vigyázok anyámra, amíg tudok.
Kaptunk még időt – tisztelnem és becsülnöm kell, tanulni tőle rengeteget, erőt gyűjteni belőle, amíg lehet! Anyósomtól ugyanezeket! Nem csak a mai napon, de minden nap megérdemlik az ünneplést!
Nagyon alattomos betegség ez a rák, akinek volt dolga vele a családjában, az tudja. Amiben csak tudtok, válasszátok a tanúsítottan egészségeset, vegyszermenteset, legyen az étel, kozmetikum vagy ruházat!
Nagyon Boldog Anyák Napját kívánok mindenkinek, és még sok-sok boldog Anyák Napját!
Szeretettel,
Zsófi
Tetszett a történet? Neked is van hasonló?
Mutasd meg barátaidnak is! Kattints a Tetszik vagy a Megosztás gombra!
Címkék: Anyák Napja, Személyes, rák, daganat, gyógyulás, törpebors, kemoterápia, vegyszermentes
